Az Alapítvány középiskolai közös ösztöndíjpályázatának lényege és egyben legnagyobb jelentősége, hogy egyszerre támogatta a középiskolás roma diákokat és az őket patronáló tanárokat. A program fundamentuma, hogy együttműködésre ösztökélt diákot és tanárt egy közös cél elérése érdekében. A pályázatot közösen kellett benyújtaniuk, melyben mindketten vázolták elképzelésüket a közös munkáról, s arról, hogy mit akarnak elérni az év végére. A program 1996-2001 között működött. A nyertes pályázók egy tanéven keresztül részesültek ösztöndíjban. Ennek az összege a tanároknak havi 4000 Ft, a diákoknak pedig – a tanulmányi eredményüktől függően – 5000 Ft vagy 7000 Ft volt. A patronáló tanárok – akik lehettek a középiskolás roma diákok iskolai tanárai vagy a diák választása szerint „külsős” tanárok is – az iskolai tanrenden kívül szakmailag és emberileg is foglalkoztak tanítványaikkal és segítették | őket eljutni az érettségi vizsgáig. Egy tanár maximálisan öt diákot patronálhatott, ezzel biztosítva, hogy minden diákra jusson elegendő ideje és figyelme. A patronáló tanár feladatai közé tartozott, hogy segítse a tanulót tanulmányaiban egy-egy konkrét tantárgy korrepetálásával. A tanításon túl a tanár segítette a diákot az iskolai gondok megoldásában, a beilleszkedésben, a magánéleti problémák kezelésében. A patronáló pedagógus folyamatosan tartotta a kapcsolatot a szülőkkel, az osztályfőnökkel és a szaktanárokkal. Év végén mind a tanár, mind a diák beszámolót írt a Soros Alapítványhoz, melyhez csatolták a patronált bizonyítványát is. Az alapítvány további többlettámogatást nyújtott azoknak a tanároknak, akiknek patronáltját felvették valamelyik államilag akkreditált felsőoktatási intézménybe. Külön meghívásos pályázatot hirdetett azoknak a patronáló tanároknak, akik részt vettek a közös diák-tanár pályázaton. Ennek az volt | a célja, hogy a tanárok pályamunkáin keresztül a szakma megismerkedhessen a roma tanulók patronálásának szakmai, pedagógiai, oktatási kérdéseivel, és a pedagógusok e területen szerzett személyes élményeivel és tapasztalataival. Ez az ismereti és tapasztalati anyag segítette kidolgozni azokat a pedagógiai módszereket, amelyek a roma oktatásban alkalmazhatóak, és jelenleg számos helyen használják őket. A 2001-es évben már csak a végzős diákok pályázhattak. Lezárásként az alapítvány az ország különböző területein rendezvényeket szervezett, amelyek összefoglalták a tapasztalatokat azoknak a részére, akik a program potenciális folytatói lehetnek. A program sikerességét bizonyítja, hogy az állam kisebb változtatásokkal átvette és azt napjainkban is működteti Útravaló Ösztöndíjprogram néven. |