Innovatív pedagógiai módszerek a roma gyerekek nevelésében, oktatásában

a program

Az Innovatív pedagógiai módszerek a roma gyerekek nevelésében, oktatásában című program 1998-ban indult el és egészen 2002-ig tartott. Az innovatív pedagógiai program abban az időben indult, mikor a négyéves megaprogramok lezárulása után (a megaprogram 4 évre szóló átfogó, az adott terület struktúráját alapjaiban megváltoztatni kívánó stratégiai egységet, támogatási blokkot jelentett önálló kuratóriummal és szakkuratóriummal, melyhez kiemelt költségvetési hátteret is rendeltek) a támogatási stratégia mindinkább a leszakadó rétegek segítése, az esélyegyenlőség megteremtése, az innovatív kezdeményezések felkarolása lett – a nyitott társadalom esélyteremtő elvével összhangban. Nem előzmény nélküli a program, mióta roma oktatási programok indultak, ez az irány kezdettől fogva jelen volt. Az Innovatív pedagógiai program „gyűjtőmedencéje” volt az addigi szerteágazó kezdeményezéseknek, támogatni kívánt minden olyan kezdeményezést, mely az integrációt, a hátrányok leküzdését, az egyenlő esélyekhez való hozzájutást, az iskolai sikerességet segítette.
A program első kiírásában meglehetősen tágan, átfogóan határozták meg a célját, hiszen pályázhatott

minden olyan kezdeményezés, sikeres gyakorlat, mely személyiségközpontú pedagógiai elveket követ és a roma gyerekek integrációját segíti elő. Pályázhattak óvodák, általános iskolák, középiskolák, kollégiumok, valamint roma kisebbségi oktatási intézmények, alapítványok, szakmai közösségek és egyének. Noha nem volt annyira hosszú kifutású a program, a kiírásban megfigyelhető, hogy az utolsó évre a pályázati program már erőteljesebben strukturálttá vált. Három fő területet különítettek el.

A pályázati program célja lehetett:
1. Alternatív pedagógiai módszerek alkalmazásával segíteni a roma gyerekek iskolai sikerességét,
2. kifejezetten óvodás korú gyerekekre alkalmazott, a családokat is bevonó, az integrációt elősegítő pedagógiai program, gyakorlat kidolgozása, alkalmazása,
3. olyan pedagógus vagy program támogatása, aki vagy amely a szociális okból fogyatékosnak minősített roma származású gyerekeket segíti az általános iskolai integrált oktatás területén.

E pályázat esetében is előnyben részesítették azokat a pályázatokat, melyek fenntarthatósági elemeket is tartalmaztak, és az érintett intézmények, szakemberek együttműködésén alapultak. A „több lábon állás”, a szektorközi kooperáció

kiemelt kezelése egyike volt az alapítvány vezérelveinek, hiszen a fenntarthatóságot csak ilyen módon emelte be tevékenységei közé.
Az óvodás-, illetve kisiskoláskori fejlesztés, a szocializációs hatások jelentősége szintén kiemelendő. Az óvodáskorú gyerekek családjainak megnyerésére és a sikeres együttműködésre létrejövő programok szemléletváltásra ösztönözték az érintetteket. A halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek – köztük nagy arányban a cigány származásúak – nehézségeinek leküzdésében kiemelkedő szerepe van a minél korábbi fejlesztésnek és a módszert alkalmazó iskolák egymásra épülésének, a programok oktatási folyamattá válásának. Ezt a szemléletet az alapítvány munkája emelte be a magyarországi szakmai diskurzusba.
Mindazonáltal a program nem csak az óvodai programokra fókuszált: az oktatási rendszer minden szintjén támogatni kívánta az innovatív programokat, hiszen rendkívül fontos, hogy a rendszer bármely pontján megjelenhessen a támogatás.
A program szakkurátorai voltak többek között: Fodor Gábor elnök, Berki Judit, Horn Gábor, Liskó Ilona, Orsós Anna, Szuhay Péter. Ötéves működése alatt 178 326 306 forint támogatást adott a roma gyerekek oktatását segítő pedagógiai innovációra az alapítvány.
Az innovatív pedagógiai program később a Sulinova által teljes egészében átkerült az államhoz.

A programról bővebben