Interetnikus orvosképző program

a program

Az Interetnikus orvosképző program akkor indult (1999), amikor a négyéves egészségügyi rendszerfejlesztési megaprogram zárult. Ez egy új időszak kezdetét is jelentette az alapítványi programkiírások terén, melynek stratégiája szerint elsősorban a nyílt társadalom anomáliáinak korrekciójára kívánta helyezni a hangsúlyt.
A stratégiaváltás első évében, 1999-ben zajlott a pilot típusú Interetnikus orvosképző program, melyre 15 millió forintot szánt az alapítvány. A program vezetője Sándor Brigitta volt, az operatív és evaluációs munkát Ambrus Péter és Dr. Csépe Péter végezték. A roma szakkuratórium elnöke Csehák Judit volt.
Az Interetnikus orvosképző program az egészségügyi ellátásban napi szinten megjelenő, romákat sújtó anomáliák kezelésére kiírt, valójában oktatási program volt. A pályázati anyagnak olyan graduális vagy posztgraduális képzési programot kellett tartalmaznia, mely a roma betegek és az őket ellátó egészségügyi szakszemélyzet viszonyát, kommunikációját segíti. A Soros Alapítvány pályázati eszmerendszeréhez híven arról volt szó, hogy a jelentkező pályázati anyagok olyan alternatív pedagógiai módszereket, tananyagot dolgozzanak ki, mely aztán magában az orvosképzési struktúrában is

kiköveteli rég megérdemelt és szükséges helyét. Rendszerszemlélet-váltásról volt tehát szó, méghozzá ismételten a gyökereknél, a képzésnél keresve a megoldási lehetőséget. A programra pályázhattak orvostudományi és orvostovábbképző egyetemek, szakorvosképzéssel foglalkozó intézetek, egészségügyi főiskolák, egészségügyi szakközépiskolák, III-IV-VI. éves orvostanhallgatók szakmai gyakorlatuk letöltése előtt, illetve az őket fogadó kórházak, klinikák, háziorvosok. A lehetséges pályázók köre tehát meglehetősen nyitott volt, lehetőséget biztosított mind az ápolási szakdolgozók képzésére, mind pedig az orvosi képzésre, továbbképzésre. Ennek ellenére mindössze 13 pályázat érkezett, amiből 6 intézmény pályázatát találta a kuratórium támogatásra érdemesnek. Ezek a következő intézmények voltak: SOTE Magatartástudományi Intézet, Széchenyi István Főiskola Egészségügyi és Szociális Intézet, SOTE 1. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika, POTE Egészségügyi és Főiskolai Kar Ápolástudományi Tanszék, SOTE Családorvosi Tanszék, DOTE Egészségügyi Főiskolai Kar.

Az általános gyakorlattól eltérően e program monitorozásra is került a Medicello Bt. által.

A program szerkezete szerint – noha pályázati program volt – magán viselte a működő program jellemzőit is.

A pályázatok tartalmaztak egy szakmai képzésre szolgáló, részben az orvosi szociológiáról szóló, részben antropológiai tananyagot, ugyanakkor előnyben részesültek a szakmai gyakorlatot is nyújtó pályázók. A benyújtott képzési anyagok gyakorlati tapasztalatairól, problémáiról az év során három alkalommal hétvégi konferenciákon cserélhették ki tapasztalataikat a résztvevők, illetve kaphattak szakmai támogatást és információt a kérdéskör különböző szakterületekről érkező szakértőitől. Ezen konferenciák anyagaiból a program koordinátorai kétkötetes szakmai összefoglaló készítését tervezték, melynek azonban csak az első kötete készült el: Egészségügy, kommunikáció, cigányság címmel. A megjelent könyv célja nemcsak a konferenciákon vagy tudományos publikációkban elhangzott, megjelent anyagok összegyűjtése volt, hanem az is, hogy tanárok és diákok egyaránt használhassák oktatási segédanyagként, illetve tankönyvként is, így segítve elő a metodikai alap megteremtését és a program fenntarthatóságát.
Az Interetnikus orvosképző programnak egy év után vége lett, és csak néhány oktatási intézetben találni ma olyan speciálkollégiumot, mely igyekszik ezt a témakört az orvosképzés részévé tenni.

A programról bővebben