Munkaalkalom-teremtő programok romák számára

a program

1996-tól 2001-ig támogatta a Soros Alapítvány ezt a kiváló programot, melyet az Autonómia Alapítvánnyal együttműködve valósított meg. Az ötlet tulajdonképpen az Autonómia Alapítvány tevékenységi köréből származik: segítséget nyújtani olyan helyi kezdeményezéseknek, melyek a hátrányos helyzetű roma és nem roma közösségek gazdasági és társadalmi autonómiáját segítik elő. Kutatásaink alapján fontosnak tartjuk kiemelni, hogy ez a program túlmutatott azon, hogy hátrányos helyzetű közösségek gazdasági tevékenységeit felkarolja, hiszen ott, ahol ez sikeresen lezajlott, a projektek egésze látványos szemléletváltást idézett elő a résztvevők körében. Nem titkolt célja volt ennek a programnak az, hogy megmutassa a hátrányos helyzetű roma és nem roma csoportoknak azokat a lehetőségeket, melyek munkához, keresethez segítik őket. A szemléletváltás persze csak akkor valósult meg, ha ezek a közösségek felismerték, hogy az elnyert támogatások segítségével, és

főként saját erőforrásaik bevonásával, jövedelmező tevékenységet, vállalkozásokat folytathatnak. A munkaalkalom-teremtő programnak több alprogramja volt, melyek a lehető legtöbb területen próbálták ösztönözni a közösségeket a részvételre. Már a kezdetektől fogva írtak ki pályázatot vidéki roma szervezeteknek különböző szabadon választható mezőgazdasági tevékenységek támogatására: Bagaméren például 1997 óta pályáztak tormatermesztés céljából félig visszatérítendő támogatásokra, és minden alkalommal sikeresen véghez is vitték a projektet. Az Iskolakert alprogram a későbbiekben indult be azzal a céllal, hogy a hátrányos helyzetű kistelepüléseken, részben iskolai keretek közt, mezőgazdasági ismereteket adjon át a gyerekeknek. Ezekben a javarészt oktatásra alapozott projektekben a családtagok is részt vehettek, hogy megismerjék az új környezetkímélő földművelési technológiákat. A Zöldmunka pályázati kiírás is fontosnak tartotta a környezetkímélő módszerek népszerűsítését,

ugyanakkor megpróbálták roma és nem roma közösségek együttműködését ösztönözni azokon a településeken, ahol a kerti gazdálkodás megélhetési forrást jelentett. Ez a gyakorlatban, így például Kisszentmártonban is, úgy valósult meg, hogy mielőtt vetőmagokat, illetve mezőgazdasági eszközöket szereztek be, a részt vevő közösségeknek képzéseket tartottak azok hatékony és szakszerű használatáról. Ehhez hasonló volt a Saját konyhakert program is, melyben a családok önálló gazdálkodását és a megélhetéshez szükséges önálló termelést próbálták ösztönözni azzal, hogy támogatást nyújtottak a konyhakertek megművelésére. A program hosszú távon a roma munkanélküliséget próbálta enyhíteni oly módon, hogy mintaértékű kezdeményezéseket indított el és támogatott kistelepüléseken, melyeket a későbbiekben a résztvevők tovább is folytattak – és mint például Bagamér esetében –, mai napig megélhetési forrásként használnak. A programról bővebben