Hálófeszítés

a program

A hároméves Hálófeszítés címet viselő oktatási programot 1997-ben indította el a Soros Alapítvány. Előzményként említhető az 1995-ben indult, négy évre tervezett közoktatás-fejlesztési megaprogram  egymilliárd forint éves költségvetéssel. (A megaprogram 4 évre szóló átfogó, az adott terület struktúráját alapjaiban megváltoztatni kívánó stratégiai egységet, támogatási blokkot jelentett önálló kuratóriummal és szakkuratóriummal, melyhez kiemelt költségvetési hátteret is rendeltek.) A megaprogramok lezárásával kapcsolatban elég annyit kiemelni, hogy az ekkorra többé-kevésbé lezajlott politikai rendszerváltást követően a Soros Alapítvány úgy vélte, hogy a helyi kezdeményezések támogatásával tudja leginkább elősegíteni a nyitott társadalom elvének megfelelő demokratikus átalakulást. A közoktatás-fejlesztési megaprogramra benyújtott pályázatok azonban csak kis számban voltak szakmailag annyira megalapozottak, hogy pénzügyi támogatásra érdemesnek ítélhette volna őket a kuratórium. Annak felismeréséből, hogy így innovatív kezdeményezések százai maradnak észrevétlenek (és anyagi támogatás hiányában feltételezhetően eredménytelenek), a Hálófeszítés program keretében

kívánták fölkarolni és szakmai segítséggel ellátni ezeket az intézményeket, személyeket. A program kidolgozója és koordinátora Arató Ferenc volt.
A program alapkoncepciója szerint egyfelől föl kell figyelni minden tenni akaró emberre (legyen akár pedagógus, óvónő vagy polgármester), intézményre, kezdeményezésre; másfelől teret kell biztosítani nekik, ahol kapcsolatba tudnak lépni egymással, támogatást tudnak nyújtani egymás számára. Ennek érdekében a program irányítói össze kívánták kötni őket egy élő és interaktívan működő hálózattá.
Két körben zajlott a program lebonyolítása, és ez a két kör lényegében meg is határozta a program terjedelmét. Az elsőben kiválasztásra kerültek az úgynevezett modellintézmények, melyek a leginkább érintett kistérségekben működve központjaivá váltak a későbbi organikusan fejlődő központoknak. Ezekre hárult az elsődleges feladat, hogy bevonják az érintett intézményeket, roma fiatalokat, pedagógusokat. A második körben bekapcsolásra került minden olyan kezdeményezés, mely érdeklődést és aktivitást tanúsított az inkluzív oktatás bármely területével kapcsolatban.
A programnak volt még egy nagyon fontos pillére – a bázisképzésen, rekrutáción,

továbbképzésen kívül –, a hálózat technikai hátterének biztosítása. Ennek keretében – az elsők között Magyarországon – bérelt internet-hozzáférést rendeltek az akkori Matávtól, virtuális térbe kapcsolva a hálózat résztvevőit, hiszen az csak így válhatott igazán interaktívvá.
Fontosnak tartom már itt megjegyezni, hogy a Hálófeszítés program nem csak a diákok számára volt oktatási program, hiszen létrejötte annak felismerésén alapult, hogy a szakmai érettséghez, a sikeres pályázati anyag elkészítéséhez sok esetben képzésre, szemléletváltásra van szükség. Ezt elősegítendő az oktatási hálózat tagjai számára továbbképzéseket, szakirodalmat, mentori segítséget nyújtott a program. Ez a többlet a Soros Alapítvány rendszere szerint ritkán alkalmazott, úgynevezett működő programmá tette a Hálófeszítés programot.
A Hálófeszítés program első körében (1997-ben) hat bázistelepülésen indult el a munka. A regionális továbbképzésekre 1997-ben 6 500 000 Ft-ot, az informatikai háttér megteremtésére 9 036 000 Ft-ot fordított az alapítvány. 1998-ban 45 807 200 Ft-ot, 1999-ben 770 000 Ft támogatást adtak a programra.

ki kicsoda?


Sándor Brigitta

Programvezető

Arató Ferenc

Programkoordinátor

akkor és most

Hálófeszítés

linkgyűjtemény

dokumentumtár