Általános romaprogram

a program

1993-ban indult útjára, bár annak előtte is kaptak roma magánszemélyek és szervezetek támogatást az 1984 óta működő Soros Alapítványtól. Jelentőségét azért is hangsúlyozzuk, mert később ez a kezdeményezés válik minden későbbi romaprogram bölcsőjévé.
Bemutatásával pontos képet kapunk a Soros Alapítvány működéséről és döntési mechanizmusáról. A kezdeményezés a ’90-es évek elején hívta fel a figyelmet a romák helyzetének megoldatlanságára. Akkor foglalkozott a cigánysággal, amikor még az állam sem tulajdonított ennek nagy jelentősséget. Továbbá lehetőséget biztosított a magyar értelmiség azon részének, akik nyitottak voltak

arra, hogy szakmai hozzáértésükkel elősegítsék a roma integrációt.
A Kemény István által vezetett 1971-es és 1993-as országos reprezentatív szociológiai vizsgálat megállapításai kulcsszerepet játszottak a program indulásában. A program szíve és esze az első roma szakkuratórium volt, mely a ’90-es évek legelismertebb társadalomtudósaiból állt össze: Kemény István elnök, Havas Gábor, Krémer Balázs, Orsós László Jakab és Solt Ottília. A szakkuratórium tagjai értékelték a beadott pályázatokat. A Soros Alapítvány általános romaprogramja Soros György nyitott társadalom koncepcióján alapult. A kuratórium első lépésként azt a célt tűzte ki maga elé, hogy olyan általános koncepciókat is

tartalmazó terveket díjazzon, amelyek tükrözik a cigányság helyzetét Magyarországon, és partnerek egy olyan stratégia kialakításában, mely elősegíti a roma integráció kérdésének megoldását. A tervek alapján az általános program kuratóriuma elsősorban az oktatás és a művelődés területén megvalósuló kezdeményezéseket támogatta – jelentős pénzeszközök biztosítása mellett. A cél, hogy a roma népesség elérjen a kettős identitás szintjére: ismerje fel és fogadja el saját, ugyanakkor országa identitását is!

A programról bővebben